Enyém a vár

A ti­zen­hét éves Cas­sand­ra Mort­ma­in nap­ló­ját tart­ja ke­zé­ben az ol­va­só. Cas­sand­ra egy om­la­do­zó kas­tély­ban él nem min­den­na­pi csa­lád­já­val: apja kü­lönc író – aki első köny­vé­vel nagy si­kert ara­tott, ám az­óta egy sort sem ké­pes le­ír­ni –, a nő­vé­re büsz­ke szép­ség, a mos­to­ha­any­ja fes­tő­mo­dell és na­tu­ris­ta ter­mé­szet­imá­dó, a szol­gá­la­tuk­ban álló, el­ké­pesz­tő­en jó­ké­pű Step­hen pe­dig re­mény­te­le­nül sze­rel­mes Cas­sand­rá­ba. A két nő­vér ti­tok­ban szebb és jobb élet­re áhí­to­zik, de anya­gi hely­ze­tük mi­att erre sem­mi esély nem lát­szik. Ek­kor azon­ban vá­rat­lan ven­dé­gek ér­kez­nek…

Do­die Smith-t mél­tán ne­ve­zik a 20. szá­zad Jane Aus­ten­jé­nek: rend­kí­vül élet­sze­rű­en és sok hu­mor­ral mu­tat­ja be a múlt szá­zad har­min­cas évei Ang­li­á­já­nak vi­dé­ki és lon­do­ni éle­tét.

A szó­ra­koz­ta­tó és meg­in­dí­tó tör­té­ne­tet az an­gol ol­va­sók a 2002-ben szer­ve­zett „A nagy könyv” sza­va­zá­son be­vá­lasz­tot­ták a top 100 ol­vas­mány közé.